Kiegyensúlyozott élet egy Moddy DS 54 fedélzetén

Michael Drugowitsch Svájcban született, és már fiatalon szenvedélyesen rajongott a hajók iránt. Segített apjának megépíteni egy 32 lábas vitorlát, estéként pedig hajós magazinokat lapozgatva ábrándozott. Már felnőttként, csak a móka kedvéért látogatott el a Düsseldorfi Hajókiállításra, ahol azonnal beleszeretett a Moody DS 54-be.

A figyelmét főleg az ragadta meg, hogy egy ilyen hajón akár egész évben vidáman eléldegélhet, a test alsó részébe épített konyha (galley-down) pedig csak fokozta az izgalmát. Onnantól a deckszalonos megoldás bűvöletében élt, ezért ki akarta deríteni, alkalmas-e a vízen élésre. Az öt napos gibraltári tanfolyam végül nem osztott, nem szorzott, mert már jelentkezett is tesztvitorlázásra, ami után a vételi szerződés aláírása puszta formalitás volt.

Mára a hajónaplóban olyan tételek szerepelnek, mint egy atlanti átkelés, számtalan túra a Balti- és az Északi-tengeren, a Vizcayai-öböl átszelése, mediterrán és karibi túrák: „mindig is hajón akartam élni, de az eredeti tervekben nem szerepeltek az ilyen utak. Viszont egyáltalán nem bántam meg a döntésemet, hiszen elképesztő élményekkel lettem gazdagabb. Kapott el vihar Ibiza és Alicante között, az éjszaka közepén, a Zöld-foki szigeteknél egyszer több száz delfin kísért, az Atlanti-óceánon az éjszakai őrségben láthattam ragyogni a planktonmezőt.”

A Föld körbehajózása korán elhunyt édesapja álma volt, Michael pedig most megéli azt saját Moody DeckSaloon 54-esével. Kalandja során rendszeresen cserélődnek úti társai, közülük néhányan ismeretlenül kerülnek a fedélzetre, hogy aztán barátként távozzanak a hajóról, ahol még privát konditerem is van: „mivel egy vitorláson keveset mozog az ember, igyekszem sűrűn végezni a súlyzós gyakorlatokat, sokszor tekerek a szobabiciklimen. Amikor nincs lehetőség partra szállni vagy úszni, olvasással és zongorázással töltöm az időt. Utóbbihoz kevés affinitásom van, de szerencsére senki sem hallja a klimpírozásomat.”